"Amikor Jordán Tamás 1987-ben előadást csinált a Szabad ötletek jegyzékéből, akkor az még nem volt publikus anyag. Nyilván kelthetett megütközést is, már ha valaki nem tudta zökkenőmentesen beilleszteni a József Attila-képébe. Ettől a hivatalosságok is tarthattak. Még a próbaidőszakban írtam róla a Vasárnapi Hírekben. Sok évvel később, egy POSZT-on mesélte Jordán Tamás, hogy annak a kis cikkemnek szerepe volt a bemutató engedélyezésben: miután megjelent a sajtóban, hogy lesz, már nehezebb lett volna úgy tenni, hogy nincs és nem is volt. De ezt talán már elmeséltem itt, hiszen annyi mindenről esett szó ebben a hosszúra nyúlt kockásfüzet-sorozatban. Mindenesetre mondja mostanában Jordán Tamás megint, én azonban tegnap Sütő Andrástól láttam-hallottam az Eötvös10-ben. Mivel megvettem őt pár éve a Csirkefejben.Sötétben kezdi, sötétben fejezi be, egy fekete szék, egy fekete tumbocska, rajta a füzet és egy pohár víz, amivel meghitt a viszonya. Úgy adja elő az egészet, amit József Attila a Gyömrői pszichiáternőt sűrűn emlegetve papírra vetett, olyan lendülettel és megkomponáltsággal, szinte mint egy zenemű partitúráját. Nem gatyázik, hibátlan a szövegmondása. Belekeverednek a folyamba versek is – a Nagyon fáj a csúcspont, azt mondja a legviharosabb intenzitással –, és végül úgy is cseng le az egész, mint egy zenemű. Elnéztem a fehér inges, szürke zakós fiú fegyelmezetten zaklatott szórohamát. Más élmény ez a Szabad ötletek jegyzéke, mint 35 éve Jordántól. Most azt éreztem erősen, hogy gyerekember, aki ezt írta, aki ezt mondja. Vagy én lettem öregember azóta." Stuber Andrea
"Bár itt senki nem nyújt át senkinek semmit, mert mindent nekünk kell összegyűjteni, kihámozni, felcsipegetni és felnyalábolni abból, amit és ahogy József Attila 1936-os szövege kapcsán, mint kinccsel és kacattal telített rongyosládát, közénk borít Sütő András. Egy kávéházi asztal mellett thonet széken ülve, vizét kortyolgatva, a totális sötét semmijéből közénk érkezve.E „sötétben, sötéttel keretezés” úgy olvastatja velünk Sütő András olvasatában ezt a József Attila-szöveget, mintha álmatlan éjszakáink és a végletekig áttipródott nappalaink jelenéseként látogatna meg minket ezzel a szabad asszociációk végeérhetetlenjeire építő szöveggel. Mert e szöveg elszabadult féktelensége nem csupán költői, alkotói szelepkieresztés, intellektuális kergetőzés az egymásra alliteráló szavak és gondolatok sűrűjében, hanem egy emberi lélek elemi, egy totálisan pőrére vetkőzött és vetkőztetett élet segélykiáltásai."
egy interjú az előadásról:»»» https://potszekfoglalo.hu/.../miert-nem-mondhatom-el.../