"Bár itt senki nem nyújt át senkinek semmit, mert mindent nekünk kell összegyűjteni, kihámozni, felcsipegetni és felnyalábolni abból, amit és ahogy József Attila 1936-os szövege kapcsán, mint kinccsel és kacattal telített rongyosládát, közénk borít Sütő András. Egy kávéházi asztal mellett thonet széken ülve, vizét kortyolgatva, a totális sötét semmijéből közénk érkezve.E „sötétben, sötéttel keretezés” úgy olvastatja velünk Sütő András olvasatában ezt a József Attila-szöveget, mintha álmatlan éjszakáink és a végletekig áttipródott nappalaink jelenéseként látogatna meg minket ezzel a szabad asszociációk végeérhetetlenjeire építő szöveggel. Mert e szöveg elszabadult féktelensége nem csupán költői, alkotói szelepkieresztés, intellektuális kergetőzés az egymásra alliteráló szavak és gondolatok sűrűjében, hanem egy emberi lélek elemi, egy totálisan pőrére vetkőzött és vetkőztetett élet segélykiáltásai."
egy interjú az előadásról:»»» https://potszekfoglalo.hu/.../miert-nem-mondhatom-el.../